A megye egyik legnyugatibb községe, 58 km-re fekszik a megyeszékhelytől a DN19 majd a DJ47-es út mentén, a Nagykárolyi Homokháton. Vasúton is megközelíthető a Szatmárnémeti- Nagykároly- Nagyvárad vonalon. 2004 óta (ekkor Csomaköz két másik településsel együtt külön községgé vált) három település alkotja Szaniszló községet: a névadó községközpont, 3193 lakossal, Új Márna (355 fő) és az alig 200 lelkes Karulypuszta. A 2002-es népszámláláskor regisztrált összesen 3760 lakosból 45,59% román, 44,47% magyar, 7,49% roma és 1,81% német.
A község alapvető megélhetési forrása a mezőgazdaság, főként a szántóföldi növénytermesztés. Határában kiterjedt erdőség található, elsősorban akácos, amely méhészeti szempontból jelentős, de vadban is gazdag. Kisebb ipari és kereskedelmi egységek is működnek a községben. A község területén található a Vermes mocsár védett területe, mely növénytani és állattani rezervátum egyaránt. Számos negyedidőszaki reliktum faj és egyéb ritka növényfaj élőhelye, valamint itt észlelték Románia egyetlen nagy goda (Gallinago gallinago) fészkelő helyét.
A községközpont Szaniszló, első ismert említése 1306-ból való, de a régészeti leletek tanúsága szerint már sokkal korábban lakott hely volt. Legjelentősebb az itt feltárt vaskori telep és temető, de közelükben neolitikumi és bronzkori leletanyag is előkerült. A 14. században a Kaplony nembeliek birtokolták, majd, a 15. században, leszármazottaik a Károlyiak. Később a Reszegeiek, a Báthoriak és a Bánffyak is bírták. A 18. század második felében ismét a Károlyiaké a település nagyobb része. Ők telepítenek az elnéptelenedett falu svábokat. 1945-ben Szaniszló gyűjtőhely volt, több település német származású lakosságát gyűjtötték ide és innen deportálták a Szovjetúnióba. Szaniszlóról ekkor 188 személyt hurcoltak el, közülük 16 nem tért vissza.
Legrégibb épülete a műemlék református templom. A 15. századból származik, szentélye és lépcsőzetes támpillérei jelzik gótikus stílusát. Az 1834-es földrengéskor súlyosan megsérült, felújították, tornyát 1869-ben emelték. Az ortodox templomot 1910-ben építették egy korábbi épület felhasználásával és Szt. Mihály és Gábor arkangyaloknak szentelték. A római katolikus templomot 1824-ben építették, de az 1834-es földrengéskor olyannyira megrongálódott, hogy teljesen újjá kellett építeni, ekkor Szt. Györgynek szentelték. 1970-ben a hívek megnövekedett száma miatt kibővítették és ekkor Boldogságos Szűz Mária lett a védőszentje. Több jelentős személyiség született Szaniszlón: Gavril Lazăr de Purcăreţ, az Astra szatmári tagozatának elnöke, a memorandista mozgalom tagja; Gheorghe Bulgăr, nyelvész, kutató (1920-2002); Coriolan Coltău, művésznevén Costa Carei, költő, újságíró, fordító (1919-1970).
Karulypuszta (vagy Karuly tanya) települést a két világháború között alapították, Kolozs megyei móc telepesekkel. Az ortodox templom 1930-ban épült, Szt. Miklósnak szentelték. 2006-ban a falu központjában felállították Horea mellszobrát. A fából készült szobrot Perţa-Cuza Alexandru máramarosi művész készítette. Új Márnát (vagy Fekete telep) 1924-ben alapították Kolozs megyéből érkezett móc telepesek. Ortodox templomát 1974-ben építették, Szt. Konstantin és Ilona tiszteletére szentelték.
