Máriapócs

A település Észak-kelet Magyarország egyik leghíresebb búcsújáró helye. A helyi görög-katolikus egyházközségnek már a XVII. században is állt egy kis fatemploma itt, amelybe 1675-ben Istenszülő-ikont készítettek. Ez, az akkori paróchus öccse, Papp István által festett ikon 1696-ban tette híressé a települést. A tanúk vallomása szerint a "rutén" templom ikonosztázionján az Istenszülő-ikon abban az évben több héten át csodás módon könnyezett. Az egyházi vizsgálat végén Fenessy György egri püspök megerősítette a hírt, majd az eseményről értesülő I. Lipót császár a következő év elején Bécsbe vitette a képet, ahol ma is őrzik. A képről azonban másolat készült, amely újra könnyezett így a helység búcsújáró helyé vált. A ma is álló kegytemplom építését 1731-ben Bizánczy György munkácsi görög katolikus püspök kezdeményezte, a templom terveit Liczky Nikodémus kassai mester készítette, Olsavszky Mánuel püspök idejében, felszentelésére 1756-ban került sor. A négyzetes udvar köré rendezett bazilita rendház 1749-1756 között épült fel a templomtól délre.

A templom berendezése hosszú ideig tartott. Az igen díszes ikonosztázion 1785-1788 között épült, képeit azonban 1896-ban újakra cserélték. A szentélyben a XVIII. században épült meg a főoltár, szép barokk alkotás továbbá a két mellékoltár és a szószék is. 1943-ban kezdték meg az új kegyoltár kialakítását. A kegykép ugyanis az ikonosztáz királyi ajtaja fölött volt, s a kép megcsókolása - a zarándokok nagy tömege miatt - igen nehéz feladat volt. Ezért az északi mellékhajóban lévő mellékoltárt alakították át oly módon, hogy a kegykép, amely erre az oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról is megközelíthető legyen.


Play   Stop   1  of 3 photos
Continutul acestui material nu reprezinta in mod necesar pozitia oficiala a Uniunii Europene.