A Kraszna parti község 4 km-re található Nagykárolytól, és 40 km-re Szatmárnémetitől, a megyeszékhelytől. 2002-től, Kálmánd különválásától, önmagában alkotja a közigazgatási egységet. A 2002-es népszámláláskor 3135-en éltek a településen, amelyből 90% magyar, 3,18% roma, 3,15% német és 2,9% román nemzetiségű. Kaplony község tagja a Nagykároly Környéki Községek Egyesülete kistérségi társulásnak.
Kaplonyt először 1212-ben említik a források. A Kaplyon nemzetség ősi birtoka, ebből a nemzetségből származik a Károlyi, a Vetési, a Csomaközi és a Bagosi család is. Ezek a családok birtokolták egészen a 14. század végéig, amikor az egész települést a Károlyi család szerezte meg. Többször legkedvesebb birtokukként említik. A település története szorosan kapcsolódik a közeli Nagykárolyhoz, 1969-1990 között közigazgatásilag is része volt.
Kaplony egyike volt annak a négy elnéptelenedett helységnek, ahová Károlyi Sándor legelőször telepített svábokat 1712-ben. Ekkor még szinte minden telepes elköltözött, megszökött vagy meghalt. Közel másfél évtized múlva említik újra az összeírások a falu sváb lakosait, akik rövidesen többségbe is kerülnek a települsen. Az 1945-ös Szovjetunióba történt deportálás, illetve a kommunista korszak kivándorlásai miatt napjainkra a sváb közösség megfogyatkozott.
Az Ecsedi-láp déli szélén elterülő község, a láp kínálta lehetőségeket kihasználva, a gyékényfonás egykori központja volt. A lecsapolás után a legfontosabb megélhetési forrás a termőföld és az itteni növénytermesztés maradt. Állattenyésztése csak másodlagos szerepű. A földterületek visszaszolgáltatása után társulásokba tömörülve, vagy egyénileg dolgozzák meg a földeket. Nagyobb ipari létesítmény nincs a településen, viszont Nagykároly város közelsége miatt többen az iparban tevékenykednek. Kisebb szolgáltató, gazdasági egységek működnek még a faluban.
A település legjelentősebb műemlékei a Károlyi családhoz kötődnek. Itt állt a Kaplony nemzetség monostora (a település neve is kezdetben Kaplonymonostor volt), amelyet a hagyomány szerint 1080-ban alapítottak. A kolostorról az első írott források, csak 1268-ból származnak. A 15. századtól viszont nem maradt fenn több írott forrás, valószínűleg megszűnt. Károlyi Sándor a 18. század elején újjáépíttette a kolostort és ferences szerzeteseket telepített ide. Az 1834-es földrengés erősen megrongálta a kolostort a templommal együtt, ezért épült újjá a jelenleg álló, neoromán stílusú, templom és kolostor együttes, Ybl Miklós tervei alapján. Az újjáépítés 1841-1848 között zajlott, Szent Antal tiszteletére szentelték. A szentély mögé építették a Károlyi család kriptáját, ahol jelenleg a család 36 tagja nyugszik. Közül leghíresebb Károlyi Sándor, a szatmári béke létrehozója, a környék legbefolyásosabb földesura.
1999-ben a település Nagykároly felé eső részében egy újabb római katolikus templomot építettek, Szent József titulussal. Modern építésű református templomát 2004-ben szentelték fel, az addig használt kicsiny templomot 2006-ban lebontották. A faluban a görög katolikusok számára is épült egy új templom.
Itt született Fényi István (1919-2000) tanár, költő, műfordító. Nevét a községi iskola is felvette. A környékbeli sváb falvak többségéhez hasonlóan, itt is működik fúvószenekar, őrizve a sváb hagyományokat. A községben teleház működik, mely a helyi közösségi élet egyik aktív szervezője.
